Egy szép januári délután megállított egy ezer éves ismerősöm az utcán. Hosszas beszélgetés után megkérdezte tőlem, hogy miért vagyok még mindig egyedül? Elmosolyodtam, és közöltem vele, hogy nem vagyok egyedül, ott a lányom. Majd másképp tette fel a kérdést. Miért nincs még mindig párom? Tudtam, hogy erre a kérdésre csak hülye választ tudok adni. 

- Miért, miért, hát mert nincs az a marha, aki manapság belemenne egy igazi, tartós, érzelmeken alapuló kapcsolatba.

Akkor még nem tudtam, hogy mennyire beletaláltam a közepébe....

Ez két hete történt. Azóta minden várakozásomat felülmúlva bukkantak fel olyan férfiak az életemben, akiknek anno már volt valamilyen szerepe benne, vagy lehetett volna. Mint légy a légypapírra, "rám repültek", mintha én lennék az egyetlen, akinek kettessel kezdődik a személyi száma. Valószínű tavaszodik.... hogy ennyire túltengnek a hormonok. Mi egyedülálló anyák, akik nem mellesleg keressük is a másik felünket, igazi kihívással nézünk szembe nap mint nap, mikor párkeresésről van szó. Akár a neten, akár a nagybetűs életben nézelődik az ember négy lehetőségből választhat. Első az a kategória, akire azt mondod, úristen..... Szóval nem ő álmaid férfija. A második a túl szép, hogy igaz legyen kategória, azaz meleg, mint a kályhacső.... A harmadik a hezitáló. Fogalma sincs, hogy mit szeretne, kivel, mikor és hogyan és közben bepróbálkozik, majd el is tűnik, mint szürke szamár a ködben. Természetesen azért, mert annyit hezitált, hogy közben hopppppp, máris egy másik nő lábai között van. A negyedik, a kedvencem is egyben, a nős férfi. A NŐS FÉRFI, aki erre olyan magasról szarik, hogy azt öröm nézni. Nem érdekli, hogy van egy felesége, van egy-két (olykor három) gyereke, megérzi a tavasz leheletét, és indul a lyukra. Aki ismer, az tudja, nem erősségem a köntörfalazás, most sem élek vele. Ezek a férfiak előszeretettel repülnek rá egy nőre, akit alkalmasnak tartanak (jó esetben) néhány alkalomra. Persze a duma az megvan....... Nem egy alkalomra kellesz....... Nem vagyok elzárkózva egy komoly kapcsolattól...... Nincs már semmi köztünk az asszonnyal.... Ilyen és ehhez hasonló hazugságokkal próbálnak minket szingli nőket megvezetni. Persze van, akivel ezt meg lehet tenni és megeszi a maszlagot. Én viszont már nem hiszek a tündérmesékben.

Egy hazugságokon alapuló kapcsolat alapjaiban szart sem ér. Előbb utóbb ez a kapcsolat semmit sem ér majd. Sőt, továbbmegyek, az esetek nagy százalékában úgy járnánk, mint az első elhagyott asszony. Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy ezek a férfiak miért nem zárják le először azt amit kell, mielőtt belemennek valami újba? Egy válasz létezik erre, az önzés. Na meg persze a kényelem. Van egy asszony, aki otthon, amit csak tud megad, amit meg nem, azt ez a gyönyörű férfipéldány szépen beszerzi a szeretőnél. Hát nincs ennél kényelmesebb. Közhely, de ez a világ az önzés világa, egyre inkább úgy tűnik. Nekem legyen jó, minden egyéb más magasról le van szarva. 

Nos, pont ezért tart ott az emberiség, ahol. Senki sem tudja, hogy mit akar, hova tart és ezt milyen úton érheti el úgy, hogy ember tudjon maradni. Pedig ez a legfontosabb dolog. Főleg egy párkapcsolatban, ahol elvileg mindennek az alapja az őszinteség és a szeretet. Ha az egyik hibádzik már nem is maradhatsz ember.... Legalábbis egy egyedülálló anya szemében tuti nem.... 

De hogy szó ne érje a ház elejét bevallom, kicsit hazudtam. Még hiszek a mesékben. Hiszem, hogy valahol rám is vár az a férfi, aki feltétel nélkül szeretni tud, őszinte, van humora, el bírja viselni, hogy imádok főzni és meggyőz arról, hogy mégsem vagyok egy vesztes. Tudom, hogy valahol itt él köztünk. És hiszem, hogy egyszer magára ismer.....