Mindennapok női szemmel

Mindennapok női szemmel

Hisztek még a csodákban?

2016. január 05. - Dijjjus

Várni a „herceget”....

 

Furcsa egy világban élünk. Fiatal pipik, gazdag, idősebb urakkal múlatják az időt, fiatal pasik pedig buknak az idősebb, érett nőkre. Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyi létjogosultsága van annak, amit Kovács Ákosunk felvázolt? Van-e esélye annak, hogy egy nő, egy-két gyerekkel, vagy akár anélkül rátalálhat egy olyan párra, aki élete végéig elkíséri? Sokan vágyunk erre.... És ha Ákosunk tudná mennyien, akkor nem beszélne ilyen badarságokat.

 feliratos-25.jpg

Na de ne politizáljunk, ez itt nem az a fórum. :) A tavasz még sehol, de az ismeretségi körömben /amibe én is beletartozom :) / enyhén szólva atomvillanás történt. Aki eddig párkapcsolatban volt, már nincs benne, aki pedig szingli volt, nos hát szóval „párt” talált magának, ha az alkalmi jellegű ismeretség annak nevezhető. :) 2016 csak úgy sugározza magából a lehetőségeket. Mindenhol, bevásárlóközpontban, munkahelyen, utcán, buszon, tűzön, vízen, levegőben szembejöhet velünk az a bizonyos nagyon nagy Ő. Kérdés az, hogy vajon mennyien hagyjuk futni? Vagy mennyien vagyunk vakok, és észre sem vesszük?

540508_534958109872328_1604165201_n.jpg

Mindig is hittem a sorsban, abban, hogy valahol valaki rám vár. Bármennyire is gyötört az élet, ez az, amiben mindig is hinni fogok. Minden lány, mikor megszületik genetikailag úgy van kódolva, hogy hisz a csodákban. Aztán az idők folyamán ez a genetikai „hiba” vagy kopik, vagy nem, egyénfüggő. Nálam ez sosem kopik meg. :)

gatekeeper.jpg

 Anno, mikor először megnéztem a Remény rabjai című filmet még nevettem az intézményfüggőségen. Most már tudom, létezik. És nem csak ténylegesen egy intézménytől (iskolától, börtöntől, kórháztól stb) lehet függni, lehet a magánytól, az egyedülléttől is. Hónapok, évek telnek el, s te várod a csodát titkon. Közben pedig szépen lassan bezárod magad az általad felhúzott falak közé. Vajon, ha ezeken a falakon rést hagyunk, ne adj isten akár egy várkaput teszünk rá, bejöhet még rajta az az ember, akire vágyunk? Ez nem egy lovagregény, nincsenek se hercegnők, se lovagok, sőt már lassan lovak sem. De talán csodák még igen, hogy egyszer ebben az életben valaki besétál a kapun és megmutatja nekem, nekünk, hogy van még szeretet, szerelem, törődés és odafigyelés ezen a világon. :)

Mindenkinek derűs, boldog és csodákkal teli új esztendőt kívánok! :)

champagne.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapi-sikerek.blog.hu/api/trackback/id/tr998244056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása