Hosszú életünk során a barátságok nagyban meghatározzák napjainkat. Egy barát tanácsa, lelkesítő szava olykor sokkal többet ér bárminél. Ott vannak mellettünk, ha baj van. De igaz a mondás is: bajban ismerszik meg a jó barát... 

Ezt én rendesen megtapasztaltam az évek alatt. Volt, hogy egy retro bulin szövődtek barátságaim és a mai napig élnek. Volt, hogy egy munkahely hozott össze olyan emberekkel, akiket sosem fogok tudni elégszer megköszönni a sorsnak. Volt, hogy egy apró sérelem hozta életembe a lelki támaszt. Mindegyik barátom "megszerzéséről" megvannak a történetek, a miértek. Arra viszont nem tudom a választ, hogy olyan barátok, akik évekig mellettem voltak jóban és rosszban, miért tűntek el egyik napról a másikra? Miért kell saját bőrömön megtapasztalnom, hogy milyen is elveszíteni valakit, aki a lelkem egy része volt? Mondhatnátok erre, hogy azért, mert nem voltak igazi barátok. És lehet, hogy igazatok is lenne... De én akkor, mikor még azok voltak, tényleg igaz barátoknak hittem őket. 

Változnak az idők, az emberek, s így én is.... De hiszem, hogy egy igaz barát ezeket a változásokat megérti, sőt, támogatja. És mindenféle személyeskedés, megnevezés nélkül most leírom, nagyot csalódtam valaki barátságában, ami tegnap óta rettenetesen fáj. Ő nem tudja, de örülök a boldogságának, s talán azt sem sejti,hogy bennem mindentől függetlenül él a szeretet irányába. De sajog, fáj itt belül nagyon az, ami történt.... és amiről igazán azt sem tudom, hogy miért?! Talán egyszer, ha megöregszünk emlékezni fog még rám, s talán nem felejtette el ő sem az együtt töltött időket, melyek bennem mély nyomot hagytak.....